Tiszta kézzel

Az ellopott Haza

Gyerekkoromban mindig arról álmodoztam, hogy nagy magyar elődeim nyomdokain haladva felnőttként én is hasonló nagy és nemes tetteteket viszek végbe, hazám felemelkedésének hű szolgája leszek, teljes szívvel és lélekkel. Ehhez igyekeztem – képességeimhez mérten – a lehető legtöbb irodalmat elolvasni, e cél eléréshez legfontosabb tudást megszerezni.

Áhítattal, meghatva tanulmányoztam a magyar történelem fényesebb korairól szóló írásokat. Csodáltam és oly közel éreztem magamhoz az Árpádok évszázados tündöklését, Nagy Lajos, Mátyás király országának nagyságának erejét, és mélységes düh és fájdalom dúlt bennem, amikor az utóbbi évszázadok szerencsétlenségeire gondoltam.

A felnőttkorba érve, bár a fiatalos hév alábbhagyott, de annyi nyomot hagyott bennem, hogy jogi és államtudományi pályára készüljek, amellyel talán a közéletben (politikában) is érhetek valamit. Az egyetem nem kevés anyagi és egyéb erőforrásokat követelt, de vakon és naivan hittem abban, hogy talán most eljött az idő, végre elindulhat a XXI. századi viszonyok közötti „harc”.
 
Önként csöppentem bele a magyar politikai élet sodrásába. Rengeteg időt, munkát és persze nem kevés anyagit fektettem be, azért hogy teljesítményemet elismerve jómagam is lehetőséget kapjak a szárnyaim próbálgatására, hogy végre elindulhassak a hosszú és nehéz úton.
 
Ahogy telt az idő, megismertem a teljes magyar politikai élet kulisszák mögötti mocskos valóságát. Az addig tiszteletreméltónak vélt csillogó politikusok egyre inkább a folyóban rángatózó üres PET palackokra kezdtek hasonlítani. Keserűséggel és döbbenettel tapasztaltam azt a töménytelen hazugságot, kétszínűséget, kapzsiságot és nem utolsó sorban embertelenséget, amely szinte kötelező személyiségkellék a hazai viszonyok között.

Csak nagyon kevés olyan emberrel, „politikustárssal” találkoztam, akinek közel állt a motivációja, az eszközrendszere az enyémhez, ezeknél a közös az volt, hogy évek óta víz alatt tartotta őket az elit. Ezeket az embereket gúnyos vigyorral, taktikázással szerelték le, lehetetlenítették el. A jó szándékok, jó ötletek rendszerint elvéreztek a politikai maffia mészárszékén.

Mint egy hatalmas pofon úgy ért engem a felismerés, hogy egyszárnyú, egylábú fehér holló vagyok, mindazon álmok, amiért így vagy úgy éveket gürcöltem hiábavaló áldozat volt. A papucsállatka szintre lebutított választók úgy is arra szavaznak, akik nagyobbat füllent a Való Világ közötti reklámban. Magyarországon a demokrácia kifejezés ilyen intellektuális színvonalon szerintem csak egy üres frázis. Egyre inkább neofeudalista államra kezd hasonlítani, amelynek alapja nem a föld, hanem a pozíciók hűbéri piramisa. Milyen demokrácia az, ahol pl. nyilvántartást vezetnek a pártközpontokban a szavazók politikai nézeteiről (Pl. Debrecenben)?!

A társadalmat, közéletet megfertőző balkáni mentalitás fényévekre repítette az országot és annak gazdaságát a nyugati jóléti életviszonyok lehetőségétől.

A személyes vonatkozásra visszatérve, miután a munkahelyemen is hasonló, az országra jellemző jelenségeket tapasztaltam, egyszer és mindenkorra betelt a pohár. Nem vagyok hajlandó tovább ilyen körülmények között Magyarországon élni és dolgozni. Nem engedhetem meg tovább, hogy semmirekellőkre, korrupt politikusokra költsék a súlyos adóforintokat, amiért természetesen az ember nem kap semmilyen használható szolgáltatást, mint például minőségi egészségügy, járható utak, közbiztonság, biztos nyugdíj.

Ez a felelőtlen politikus generáció ellopta a fiatal éveimet és a Hazát, ahol annak idején még oly szép jövőt terveztem. Mára egy élhetetlen, kisemmizett, lesüllyedő lélekvesztő lett, ahonnan mindenki menekül, aki teheti.

Néhány hónapos ausztriai munkát követően azt javaslom, hogy aki tudja elfogadható szinten az adott nyelvet, ne habozzon és vágjon neki a világnak, különösen akkor, ha fiatal. Nem csak az emberi élethez méltó pénzkereseti lehetőség miatt, hanem azért, hogy szembesüljön a példaértékű életkörülményekkel és mentalitással, ami nálunk már talán ki is halt. Errefelé megbecsülik azt, aki dolgozni akar, nem úgy mint otthon. Mindig együtt érzően, sajnálkozva ráznak kezet az emberrel, ha kérdezik honnan jöttem.

Hogy mi lesz Magyarországgal? Nekünk Mohács kell! Lassan itt is van. Isten elfordította tekintetét hazánkról, talán nem is véletlenül. Hosszú éveken keresztül hiába magyarázták sokan, hogy igazi reformok kellenek, amíg nem késő, mert később fájdalmas lesz. Nem történt semmi. A felelősség szerintem egyértelműen megállapítható!
 
Ha egyszer eltakarodnak az OV típusú skizofrén alakok a politikából, és ha végre egy olyan objektív szakemberekből álló formáció jelenne meg a palettán, akik nem babkonzervekkel akarnak választást nyerni, egy ilyen mellé oda lehetne állni. Kérdés, hogy egyáltalán van-e még 10 db. igazi, független szakember Magyarországon?!

Kelt egy szép őszi délutánon, Jagermooson.

A hazugság kétharmada

Már lassan két hónapja döntött a „többség”, hogy a „fiatal” demokraták és fantompártjuk a KDNP fogja az ország irányítását, pontosabban uralmát a kezébe venni. A nyolc év elhibázott és ellehetetlenített kormányzása után, mint a Bódva úgy öntötte el a 226 db. fideszes képviselő a Parlament padsorait. tovább>>

Kis magyar bolhacirkusz

Elkezdődött a végső visszaszámlálás, jövő hét vasárnap kiderül, hogy a választó kinek a fejét küldi porba, vagy éppen kinek ád piszkossárgán fénylő glóriát. Bár előtte sem voltak illúzióim, mindenidők legüresebb kampányán vagyunk lassan túl. Dől a politikai humbuk jobbról-balról, levegő masszírozós színvonalú beszédek csak úgy röpködnek a tavaszi szélben, közben a fizetett idomárok lelkesítik a szotyizó közönséget. tovább>>

Közéletünk rákos daganatai

Az utóbbi napokban a két országos kereskedelmi rádiófrekvenciája körüli botrány borzolja a kedélyeket, teljes joggal. Végre egyértelműen és mindenki (?) számára láthatóan, mintegy hatalmas jéghegy csúcsaként került a felszínre a magyar politikai elit valódi arca. Az az évek óta a sötét mélységben folyó pártmutyizás, amelyről csak innen-onnan lehetett némi homályos információt szerezni. tovább>>

A kapitalizmus zsákutcája

Sokat halljuk napjainkban, hogy világgazdasági válság van, cégek sora megy csődbe, munkahelyek  ezrei szűnnek meg, számtalan hitel dől be, újabb és újabb megszorításokat vezetnek be. Ezt az egész rémtörténetet a nemzetközi pénzügyi szervezetek igyekeznek előre nem várt, meglepetésszerű krízisnek beállítani, és most IMF és egyéb hiteleken keresztül a megmentő jótündér szerepében tetszelegni. tovább>>

Miért éppen a Nagyerdõ?

Sokak legnagyobb megdöbbenésére az eddigi Vekeri-tavi helyszínt lecserélve, az idén a debreceni Nagyerdő területén rendezik meg a hamarosan kezdődő Campus Fesztivált. Az alábbi gondolatok annak ellenére (vagy éppen azért) kívánkoztak ki belőlem, hogy jómagam is zenekedvelő fiatal vagyok, azonban vannak dolgok, amelyek mellett jóérzésű, felelősen gondolkodó ember nem mehet el. tovább>>

A válság választása

A múlt hétvégén Európa és benne Magyarország is választott, hogy kik képviseljék hazánkat az Európai Parlamentben. Az alábbiakban a meglátásaim szerint értékelném a sokszereplős viadal kimenetelét. A választási eredmény akár egy szociológiai értékelést is megérne, hiszen olyan következtetésekre, helyzetelemzésre juthatunk, amelyből már a jóslás kategóriáját elhagyó jövőképet is vizionálhatunk. tovább>>

Európa Bábele: Magyarország

Gondolom, sokak számára ismerős a bibliai Bábel városának és tornyának története, amely szerint annak népe dacolva a józanész és az isteni törvények korlátaival, többet képzelt magáról, mint, amit a realitás megengedett. Az égiek megelégelték Bábel népének dacos viselkedését, büntetésül „ködöt bocsátott” elméjükre és összezavarta nyelvüket, hogy senki se értse a másikat. tovább>>

Magyar rulett

Szombaton Gyurcsány elvtárs előadásában egy új műsorszámot láthattunk, amelyben, mint egy megtért földi halandó beismeri bűneit, és aki vezeklésképpen úgy bünteti önmagát, hogy lemond a kormányfői posztról. „Én vagyok a változások akadálya”, ez az a mondat, amely leginkább megütötte a fülemet, Gyurcsány egyébként teljesen snassz lemondó beszédében. tovább>>

Létezik-e kritikus tömeg?

Egy jó hónapja jelent meg az Élet és Irodalomban Bokros Lajos „A reformok kritikus tömege” című közgazdasági publicisztikája, amely egyedülállóan átfogó és közérthető módon fogalmazta meg azon akut problémákat, anomáliákat, amelyekkel a jelenlegi nagy politikai erők nem voltak képesek az utóbbi években (2001-től) szembenézni; (a szociális problémák kivételével) az egészségügy, az oktatás,  a nyugdíjrendszer, a közigazgatás és a közteherviselés (adórendszer). tovább>>

Az ártatlanság védelme

A napokban rettenetes képek (videó) sokkolták a közvéleményt, amelyeken három szerencsétlen kiscicát kínzott halálra két pécsi gimnazista. A közel másfél éve készült felvételeket az Orpheus Állatvédő Egyesület segítségével hozták nyilvánosságra. Az eset annyira könyörtelenül brutális és embertelen, hogy a hírhez csatolt képeket nem volt erőm megnézni, így a hír elérését nem linkelném. tovább>>

A politika fogságában

Eltelt egy újabb esztendő, amely az előzőekhez hasonlóan szintúgy nem fog a történelemkönyvek derűsebb oldalain szerepelni. Hiszen folytatódott a terméketlen gladiátorharc, amelynek akaratlanul is kényszerű személői, túszai, elszenvedői lettünk. A 2006-ban felállított elméletem, miszerint az elkövetkező 4 év valós vagy mondvacsinált botrányoktól, politikai hisztériától lesz hangos, teljes mértékben beigazolódott. tovább>>

Pofon a demokráciának

Így Karácsony előtt talán nem lenne szabad kellemetlen eseményekről beszámolni, azonban aktualitásának apropóján azt mégis fontosnak tartom egyrészt, mert nem szeretnék a hallgatás bűnébe esni, másrészt pedig a debreceni sajtó- és média szabadság már igencsak romokban létezik, így a debreceni közgyűlés döntéseiről csak ímmel-ámmal juthatunk objektív információhoz. tovább>>

A demagógia válsága

Bizonyára sokan vagyunk, akik már jó ideje egy jobb, egy másik Magyarországról álmodozunk. Persze ahány ember, annyiféle jövőkép villan fel az elmékben, de egy elemében biztosan megegyeznek, hogy azonnali, és alapvető változásokra lenne szükség, hiszen hazánkat egyre inkább a káosz és lesüllyedés jellemzi. tovább>>

Gondolatok a Csúcsról

Szombaton tartották a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében a „Nemzeti Csúcsnak” elkeresztelt, a rendszerváltozás óta valóban példátlan, elméletileg figyelemre méltó formájú értekezletet.
 
A retorika szerint, megrendezésének fő oka az a valós és globális méretűvé terebélyesedő világválság, amelynek eredete főként az amerikai jelzáloghitel piac összeroppanásának következményéként jelentkező pénzügyi, bankközi, és költségvetési válság. tovább>>

Támadás az MDF ellen

Tegnap zajlott az MDF tisztújító országos gyűlése, amelynek jómagam is részese lehettem. Az elnökválasztást megelőzően, az utóbbi évtizedek legbizarrabb, legdurvább, maffiamódszerekkel előre kitervelt politikai merényletével kellett szembesülnünk, amely a krimisorozatokat megszégyenítő forgatókönyv alapján, az orrunk előtt játszódott, játszódik le. tovább>>

Az utolsó órában

Írásom apropóját az adja, hogy a minap volt szerencsém megnézni „Az utolsó óra” című „dokumentumfilmet”, amely – a bevezetője alapján – a globális felmelegedés elleni harc egyik kiemelkedő művének ígérkezett. Mivel a film elkészítésében (producer, narrátor, forgatókönyvíró) oroszlánrésze Leonardo Dicaprio-nak volt, így igen kíváncsi voltam arra, hogy a hollywoodi szívtipró az ügy komolyságához méltó alkotással tud-e előrukkolni, amelyet a fogyasztásba tunyult amerikai nézőközönség is akceptálni tud. tovább>>

A pénz demokráciája

A demokrácia, korunk egyik legtöbbet használt kifejezése, amelyre boldog-boldogtalan előszeretettel hivatkozik, illetve felemleget. Az enciklopédiákban, jogkönyvekben stb. rendszerint szépen kifejtett, szinte meghatóan idealisztikus kormányformát említenek, melynek lényege, hogy minden hatalom a népé, ahol egyébként a politika csak másodsorban szerepel, hiszen az a néptől abszolúte függő, őt kiszolgáló érdekképviseleti rendszer. tovább>>

A zöldebb Debrecenért

Szomorú eseménynek lehettünk tanúi Debrecen belvárosában. Az ember azt gondolná, hogy egy felelős városvezetés azért munkálkodik, hogy a polgárok érdekében minden eszközzel megóvja a városi zöldfelületeket a gazdasági és egyéb érdekekkel szemben. Sajnálatos módon Debrecenben pont az ellenkezője történik!


Anélkül akarnak kivágni több utcányi ostorfát (közel 220 db-ot!), hogy bárkinek a véleményét megkérdeznék az ott lakók közül, pedig nyilvánvaló, hogy ezzel életminőségük romlani fog, és tudjuk, hogy egy zöldövezeti ingatlan mindig többet ér. tovább>>

Oszd meg és uralkodj

Egészen az legutóbbi időkig senkinek sem okozott problémát, hogy kinek is szurkoljon innen az anyaországból, ha Erdélyben választásokat tartottak: természetesen a magyar indulóknak, akikből eddig minden választási körzetben egy volt, szemben a több román jelölttel.
                                                                                 A romániai magyarok érdekeit 1989 óta képviselő RMDSZ szép eredményeket tudott felmutatni a korábbi választásokon, példának okáért, olyan településeken is magyar polgármestert választottak, ahol már régóta nincs többségben a magyarság, pl. tovább>>

Tévét néztem

Elsőnek bizonyára különösnek tűnhet mondandóm címe, hiszen a mai világunkban lassan létszükségleti eszközzé nőtte ki magát a hajdanán még inkább virágalátétként használt kockás ördög. Közel 7 éve érett bennem meg az elhatározás, hogy szegénykémet a hűvösre száműzzem, ami lényegében a mindenkori pincémet jelenti. tovább>>

A jövõért

Sajnos úgy látom, hogy hazánk a határokat nem ismerő politikusok ámokfutásainak következményeként szellemi és gazdasági válságba süllyedt, melynek egyik szomorú eleme az önálló és objektív választói gondolkodás szándékos leépítése. Nagy szerepe van ebben a pénz - és hataloméhes pártkatonák által kifőzött kommunikációs hadjáratoknak, melynek célja a lehető legnagyobb számú választó beidomítása az adott oldalra. tovább>>

Nekünk Mohács kell?

Különös népség vagyunk mi magyarok. Sok minden megtörtént már velünk történelmünk folyamán; sokszor kapálództunk a szomszédos hatalmak sodrásában, de sokszor saját magunk butasága és felelőtlensége taszított minket a sötét mélységbe. tovább>>

Népszavaztatás

A közeljövőben újabb, a mi pénzünkből finanszírozott bohózatnak lehetünk tanúi és szenvedő részesei. Tudniillik a Fidesz Kft.-"KDNP" akciójának köszönhetően sikerült annyi aláírást összegyűjteni, hogy az Országgyűlést rákényszerítse a népszavazás elrendelésére a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj ügyében. tovább>>

Az igazság odaát van

A napokban többedmagammal a Felvidéken jártam, Torna és Rozsnyó környékén. Már egyszer megfordultam arrafelé, de akkor nem volt módomban jobban belemélyedni a vidék nevezetességeibe. Mivel előző nap kitúráztuk magunkat Szögliget környékén, így ezt a napot a kulturális élvezeteknek szántuk. Bódvaszilastól kelet felé haladva a Bódva-völgyében haladunk a határátkelőhely (Tornanádaska) irányába. tovább>>

Tiszta szívvel

T tovább>>